Szeptember

Szeptember

Mindig szerettem a szeptemberi iskolai készülődést, ceruza és füzet válogatást, a tankönyvek és cuccok újdonsült illatát, a várakozást, ami az új tanév előtt bennünk volt. Félelemmel vegyes izgalommal ülnek minden évben a hatévesek az évnyitón, kezdik meg  az újabb tanévet az öreg diákok, és kinek-kinek a maga vérmérséklete szerint tervei, álmai és elhatározásai vannak, hogy belépnek egy új közösségbe, egy új életbe. Egy újabb leválás. Egy újabb lépés távolabb a szülőktől, a megszokott környezettől. Egy újabb darabka felnőtté válás.

Többnyire a szerencse, a véletlenek szabta korlátok között lavíroznak ma is gyerekeink, ahogy mi magunk is tettük. Hogy az óvodában, az iskolában milyen tanárokkal, nevelőkkel találkoznak, hogy milyen hangulatban töltik mindennapjaikat és milyen impulzusok érik őket, leginkább adottság. Persze szülőként igyekszünk a legjobbat választani, már ha van rá lehetőség, de a valódi történéseket nem tudjuk befolyásolni.

A szeptember a lehetőségek hónapja. Lehetőségünk van a bizalomra, az érzelmi biztonság átadására, lehetőségünk van megtanítani gyermekeinket arra, hogy a változó és ismeretlen helyzetekben hogyan maradhatunk szilárdan. Megtaníthatjuk őket a töltekezésre, és a pihentető szünidő adta élmények tudatos felhasználására. Felhívhatjuk figyelmüket, hogyan ne daráljanak be bennünket a hétköznapok. Megnyújthatjuk a lerövidült együtt töltött időt. Szeptemberben adjuk meg tanévünk prototípusát. Szeptemberben tudunk változtatni az előző tanévek megszokott ritmusán.

Sokan sokat írtak már arról, milyen a jó iskola és óvoda. Ezekben van némi konszenzus, bár napjainkban csodálkozva nézem időnként, kinek mi a jó, vagy mit hisz annak…
De a jó iskolában, a jó óvodában is lehet magányos a gyermekünk, ha nem lépünk vele. Érezheti a szeptembert a kis óvodás és a nyurga kamasz is szenvedésnek, gyomorszorítónak, ha nem kísérünk jól. Valódi részvétellel, jelenléttel segíthetjük az iskolai, óvodai munkát. Ha nem hagyjuk csak az intézményre a gyermeket, ha nem csak délután 4-től másnap reggel 8-ig vagyunk szülei, ha nem hisszük, hogy az iskola vagy óvoda felelőssége a nevelés, és ha nem a vég nélküli szülői értekezleteken tudjuk le az információáramlást, akkor jól kísérünk, akkor nem hagyjuk őt magára.
Szeptemberben építhetünk egy új partnerséget. Az iskola, óvoda, a kisgyerek vagy a kamasz számára a szülő a legfontosabb társa a nevelésben, tanulásban. Aki figyel, jelez, nem főnöke, hanem társa a szereplőknek, aki résztvevője az iskolai életnek.

A szeptember az időről szól. Hogy megadjuk-e magunknak és a gyerekeknek amire szükségünk van. A gondosan tervezett tevékenységeket, a rendezett reggeli elindulást, a hazatérést. A türelmet, hogy megismerjük egymás tapasztalatait. Az empátiát, hogy megélhessék félelmeiket. Az elfogadást, hogy helyén valók az aggodalmak, s a hitet, hogy mindezeken képes túllépni.
Szeptemberben minderre megtaníthatjuk magunkat is.

Niedermüller Anna

Leave a Comment

© 2013 Jövő Iskolája

Scroll to top