Munkatársaink

Niedermüller Anna

ügyvezető

1998-ban végeztem a JATE kommunikáció szakán. Szervezéssel, menedzsmenttel, oktatáspolitikával foglalkozom. Számos tudományos kiállítás szakmai és oktatási programjának kidolgozását és megvalósítását vezettem. Többek között az egészségnevelés, a digitális írástudás és fenntartható fejlődés témakörökben. 2006 januárja óta vezettem a Jövő Iskoláját a Millenárison. 2011-től a Jövő Iskolájának új arcát keresem, hogy az eddigi tapasztalataink és erényeink önálló lábon, a piaci feltételek mentén is bizonyítsanak és azok az értékek, amiket eddig szem előtt tartottunk továbbra is a figyelem középpontjában legyenek. Felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szívesen tartok tréningeket, programokat. Harminchat éves vagyok, egy három éves kisfiam van.

” … nincs is gyereknevelés. Csak együttélés van, együtt élünk gyerekeinkkel, és nem azzal nevelünk, amit mondunk vagy követelünk, sokszor még csak nem is azzal, amit teszünk – hanem azzal, amilyenek vagyunk legtitkosabb vágyaink, a bennünk bujkáló és keveredő jó és rossz indulatok szerint. 
Ezt fogják fel, erre érzékenyek a gyerekek.
  Törődjünk hát magunkkal – így törődünk legjobban gyerekeinkkel is. ” Vekerdy Tamás

 

 

John Emese

projektvezető, tréner

Történelem-német szakos tanárként végeztem, később gazdasági és marketing tanulmányokat folytattam. A tanulást, azóta sem hagytam abba. Évek óta dolgozom trénerként, miközben rengeteg saját élményt is szereztem a szervezés, a vezetés, a kommunikáció és a csapatépítés területén. Eltöltöttem néhány évet egy kiváló pedagógiai műhelyben, a Rogers Iskolában. Volt egy álmom, létrehozni egy élménypedagógiai, módszertani központot, ahol a tanítás tárgya csak eszköz, hogy a diákok és a pedagógusok megismerhessenek valami újat, innovatívat, alternatív tanár-diák szerepeket próbálhassanak ki. Ahová sok száz tanár és sok ezer diák eljuthat majd. Ez lett a Jövő Háza kiállítás (mint eszköz) és a Jövő Iskolája Program, ahova most néhány év kerülő után, örömmel tértem vissza. Közben önálló vállalkozás lettünk, így a feladat jellege is megváltozott. Már nem csak a tanulókat és a pedagógusokat, hanem a HR-, és az intézményvezetőket is szeretnénk meggyőzni az élménypedagógia jelentőségéről és hasznáról. Trénerként, anyaként, barátként, vezetőként ugyanazt vallom:

“Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. ” (Weöres Sándor)

Az én feladatom pedig, hogy segítsek rátalálni, ha elveszik; tartani, ha billeg és együtt örülni az újabb fokoknak.

 

Barát Tamás

tanár

2002 – ben szereztem diplomát a Szombathelyen. Tanulmányaim befejeztével, voltam éjjeliőr, napszámos, traktoros, maratoni futó, fotós és még sorolhatnám az élet iskoláit… 2003-ban lehetőséget kaptam a Szigetmonostori Általános Iskolában egy másodikos osztállyal való együttműködésre. 2004-ben egy tanév elteltével a szentendrei Erdei Iskola Alapítványnál kezdtem el dolgozni, ahol iskolán kívüli oktatási tevékenységet koordináltam, erdei iskolai programokat készítettem, iskolai csoportokat vezettem. Itt ismertem fel, hogy milyen többletet adhatnak a tudás megszerzésében, azok az oktatási módszerek, amelyek a tanulókat aktív részvételre ösztönzi. Részt vettem az Alapítvány által szervezett akkreditált képzések lebonyolításában is. Ez idő alatt tábort illetve hétvégi foglalkozásokat vezettem a Gödön található ELTE Biológiai Állomásán a Huzella Tivadar Füvészkertjében. 2004 októberétől bekapcsolódtam a Millenárison az akkor létrejövő Jövő Háza Kiállításhoz tartozó team munkájába. A kiállításon foglalkozásokat, tanárképzéseket, táborokat, nyugdíjasoknak és munkanélkülieknek szóló számítógépes képzést tartottam. A legfiatalabb tanítványom 6éves a legidősebb 88 éves volt ez idáig, és természetesen én is a tanítványuk voltam és vagyok. A jövőben pedig az enyém és tied… Mottóm: „Ha hajót akarsz építeni, ne az embereket trombitáld össze, hogy fát szerezzenek hanem tanítsd meg nekik a végtelen tenger iránti vágyat.” (Antoine de Sait-Exupéry)

 

Fehér Márta

tanár

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán orosz-történelem szakon végeztem az egyetemet. Első munkahelyem korábbi iskolám, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium volt. A Közgazdasági Politechnikum Gimnázium és Szakközépiskola egyik alapító tanára vagyok, 1991 óta dolgozom itt. Társadalomismeretet (történelmet), Demokráciára nevelést, Multikultúrát (ezt a tantárgyat más iskolákban társadalomismeretnek hívják) tanítok az iskolában. Jelenleg a tanítás mellett osztályfőnöki, munkacsoport-vezetői munkát végzek és pedagógiai-módszertani mentor vagyok. Az iskolán kívül is szívesen foglalkozom szakmai – pedagógiai kérdésekkel. Közoktatási szakértői munkákat végzek, pedagógus-továbbképzések szervezőjeként, oktatójaként, különböző szakmai műhelyek tagjaként, szakkönyvek, kiadványok szerzőjeként, szerkesztőjeként is dolgozom. A Jövő Iskolája tevékenységében, műhelymunkájában a foglalkozások előkészítését, megvalósítását segítem, szakmai-pedagógiai kérdésekben támogatom a kollégákat.

Krámli Márta

művésztanár

1999-ben végeztem a JPTE Művészeti Karán rajztanárként. Azóta foglalkozom kisebb megszakításokkal tanítással, oktatással. 2009-ben doktori fokozatot szereztem szobrászként. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karán oktatok szabadkézi rajzot, de dolgoztam középiskolai tanárként és néhány évig a GYIK Műhelyben is vezettem foglalkozást Pál Csaba grafikusművésszel. Az évek során számos kortársművészeti kiállítás és program szervezésében vettem részt, szakdolgozatomat kortársművészeti múzeumpedagógiából írtam. Gyerekkori álmom volt, hogy tanárként a látható világ szépségeiről taníthassak. Ezért választottam a rajz szakot. Az egyetem alatt fordult érdeklődésem a múzeumpedagógia mint a vizuális nevelés leghatékonyabb, iskolarendszeren kívüli eszköze felé. Így kerültem kapcsolatba a Jövő Iskolájával, ahol nem csak lehetőséget kaptam saját elképzeléseim megvalósítására, de egy progresszív pedagógus közösségbe kerülve fejleszthettem tanári tudásomat. Meggyőződésem, hogy az alkotás nem csupán az intellektuális örömszerzés eszköze, de a világ megismerésének egyik leghatékonyabb módja. Ezért munkám során a tudás és ismeretátadás folyamatába a játékon és drámán túl mindig bevonom az alkotótevékenységet. A látvány és a gondolatok vizuális művekben történő rögzítse olyan absztrakció, mely kikényszeríti a megértést, és ezzel az ember belső világrendjének részévé teszi a látott, hallott információt. Így az új ismeret nem statikus, hanem dinamikus, további felismerésekre, gondolatokra, tettek ösztönöz.

Tisza Géza

tanár

2002-ben a Szombathelyi Főiskola magyar szakáról kerültem a pécsi Gandhi Gimnáziumba. Itt lett belőlem tanár. 2007-ben jöttem a fővárosba. Azt a szabadságot és támogatást, amit a Gandhiban megkaptam, mára a Jövő Iskolája pedagógus műhelyében találtam meg. Foglalkoztat múlt, jelen és jövő, a tudománytörténettől a közéleten át a sci-fik világáig számtalan jelenség vizsgálata izgalmas terep számomra. Magyar tanárként szeretem a szépirodalom felől láttatni a dolgokat. A megközelítés eszközeként szívesen választom a számítógépet, hiszen a felnövő generációk számára ez ismerős terep, számomra pedig izgalmas kihívás. Gyakran készítünk gyerekekkel animációs filmeket, és tesszük azokat a web2-es alkalmazások útján hozzáférhetővé valamely közösségi oldalon vagy egy általunk készített blogon. Hiszek abban, hogy a tanulási folyamat lehet izgalmas, kihívásokkal teli, sikerélményekben gazdag terep. Az érdeklődést felkeltő téma, az adott korosztály számára jól választott eszköz kulcs a megértéshez.

 

Vásárhelyi VirágVásárhelyi Virág

tanár

2005-ben bölcsész-tanárként végeztem az ELTE magyar-esztétika szakán. Hat éve dolgozom az oktatásban főállású magyar-dráma tanárként, programszervezőként és az Iskolai Diákbizottság segítőjeként. A pedagógusi pályára lépésemben a saját elkötelezettségemen és érdeklődésemen túl, fontos szerepet játszott a Jövő Iskolájában végzett és jelenlegi munkám, hiszen kiváló oktatási szakemberek vezetésével és támogatásával lehetőségem nyílt – az élmény- és múzeumpedagógia, a projektalapú oktatás, a kooperatív és drámapedagógiai módszerek alkalmazása, az IT-eszközök innovatív használata, illetve a tanártovábbképzések terén való tapasztalatszerzésre. Hiszem, hogy egy elhivatott pedagógus szakmai fejlődésének az új iránti nyitottság és a gyors alkalmazkodó készség elengedhetetlen feltétele. Legfontosabb motivációs tényezőkké azonban a mai napig a gyerekekkel, felnőttekkel zajló közös munka során szerzett élményeim, örömem és a közös játék iránti szeretetem váltak, hiszen: „Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.” Lev Tolsztoj

 

Zách Anita

tanár

Magyar nyelv és irodalom szakos bölcsészként, pszichológusként, magyar és pszichológia tanárként végeztem az ELTE-n. Úgy gondolom, hogy mindkét szakmámban alapvető fontosságú a folyamatos fejlődés, továbbképzés és önképzés lehetőségeit keresni és megragadni, az önismeretet fejleszteni. Az egyetem óta elsajátítottam a művészetterápia és a relaxáció (autogén tréning) módszerét, jelenleg pszichológiai csoportvezető képzésben veszek részt. A Jövő Iskolája pedagógiai műhelyében pedig lehetőségem nyílt a reformpedagógiai módszerek alkalmazásában szerzett tapasztalataim továbbfejlesztésére, az élménypedagógia fontosságára épülő alapvető pedagógiai szemléletem is itt alakult ki. Dolgoztam nevelési tanácsadóban és iskolapszichológusként, a Jövő Iskolája műhelyében pedagógusként, jelenleg egy hátrányos helyzetű gyerekeket foglalkoztató pedagógiai projekt szakmai felelőse vagyok. Foglalkozom pedagógia projektek, foglalkozások tervezésével-vezetésével, tananyagfejlesztéssel, egyéb pedagógiai szakmai anyagok kidolgozásával, illetve pszichológiai tanácsadással, csoportvezetéssel is. A diplomáim megszerzése után nem azt éreztem, hogy választanom kell: pedagógus vagy pszichológus akarok lenni, hanem biztos voltam abban, hogy ez a kétféle tudás és tapasztalat egymást támogatva és gazdagítva egy olyan szakmai identitás kialakítását teszi lehetővé, amely pedagógusként vagy pszichológusként dolgozva is segíti munkám. Azóta is az integrációra törekszem. Fontosnak tartom, hogy gyerekekkel foglalkozva egy olyan légkört tudjak kialakítani, amelyben a gyerekek és én is jól érezhetjük magunkat, amelyben fejlődni tudnak, tapasztalatokat szerezni olyan témákról, amelyekre kíváncsiak, és persze önmagukról is. Ebben a légkörben tanulhatunk egymástól. Mert én is sokat tanulok tőlük – folyamatosan, amióta csak gyerekekkel foglalkozom!