Puszi, pacsi, lökés – hétköznapi szertartásaink

Most a lökés jön! – mondja és már ökölbe is szorult apró, de erős kis keze. A bölcsödei szoba ajtajában állunk. Nálunk ez jelenti az elválást. Minden reggel sorra búcsúzunk így az éjszakától, az ébredéstől és egymástól. Nem megy könnyen. Az elindulás és az elválás minden reggel nehéz. Kis családi szertartásunk ezért is olyan fontos mindannyiunk számára.
FGY_5491_iStock_000015388528Medium-scrA puszi, pacsi, öklösből lett… a legkisebb átköltésével. A közös jel mindannyiunké. A kamasz gyerekeinktől tanulták, tanultuk.
Benne van a gyász, a mindennapok mulandósága.
Benne van a társas kapcsolatok utáni vágyunk.
Benne van a kapcsolat, ami minket összeköt. A közösségünk.
Benne van a nagyfiúvá és felnőtté válni vágyásuk.
Benne van a napi hangulatunk.
Az azonosulás.
Az elkülönülés.
A konformitás elutasítása.
Benne van a megkönnyebbülés, hogy sikerült ez a reggel sírás nélkül és bár lefelé görbül a kis száj, megfogja Erika néni kezét és besétál a csoportba.
Legyen szép a napod édesem!

John Emese
Jövő Iskolája

Leave a Comment

© 2013 Jövő Iskolája

Scroll to top