Pedagógia

Újonnan indított cikksorozatunkban fontosabb pedagógiai kérdésekre, az óvodai nevelés legfontosabb csomópontjaira szeretnénk felhívni a figyelmet. A publikáló szakemberek segítségével módszereket, és nevelési irányokat igyekszünk megismertetni az érdeklődőkkel. Kérdéseikkel, észrevételeikkel bekapcsolódhatnak az elmélkedésekbe, tapasztalataik megírásával pedig hozzásegíthetik az olvasókat, hogy szélesebb látószögből tekintsenek a felvetett problémákra.

Szép őszi nap – tippek, hogy ne felejtsd el emlékezetessé tenni gyermekeidnek az őszi napokat

Érezzük, ahogyan közelednek a fázós, esős napok. Reggel az ablakon kinézve fontolgatjuk, mit is vegyünk ma fel, elég lesz-e a meleg pulcsi vagy már a sapka is elkel. Oviból hazafelé tanulmányozzuk a lehulló levelek színét, mennyiségét, megvitatjuk, hogy vajon tényleg ősz van-e már. Szeretem az esőt! – mondja a fiam. Szeretem az őszt! – válaszolom én és beleszagolok a nedves, ködös, faleveles levegőbe.
Tudjuk, hamarosan beszorulunk a szobába, a hétvégi kirándulás mellett érdemes a hétköznapokat is emlékezetessé tenni. Kapcsolódva a természethez, rengeteg élményt, örömöt adhatunk a gyerekeknek, miközben titokban arra is odafigyelünk, hogy mindenféle új készséget tanuljanak, információhoz jussanak.  
Nem csak a természet búcsúzkodik őszbe érve, mi is elhagyjuk a hónapok óta leggyakrabban látogatott helyeket. Néhány hónapra eltehetjük a vödröt, a lapátot és a formákat, búcsút mondhatunk a homokozónak és a játszótérnek. Emlékezzünk egy kicsit a téren együtt a nyárra, sétáljuk körbe legkedvesebb játszóhelyeinket. Este akár elő is vehetjük a nyári képeket, hogy felidézzük a napsütéses napokat. Minden elmesélt, sokat látott, rögzített emlék megmarad és egy életre emlékké válik. Minél többet beszélgetünk mindarról, amit örömmel csináltunk, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy gyermekünk magával viszi a boldog emléket.
Érdekes, hogy a legtöbb játszótér közelébe ültettek gesztenyefákat. A gömbölyű termések gyűjtögetése a legegyszerűbb izgalmas játék a gyerekeknek. Kis kosárban hazavihetjük őket és a közös gesztenyebaba készítésbe az egész család bekapcsolódhat, de akár temperával is festhetjük őket, arcot és nevet adhatunk a gesztenyéknek. A gesztenyebabákból készült család, állatok vagy katonaság egész ősszel kedves díszei lehetnek a gyerekszobának. Egy Kipp-kopp történet ezután éppen megfelel esti mesének.

A gyerekek nagy örömmel gázolnak bele a lehullott falevelekbe vagy szórják a magasba az avart. Az őszi séták során nem csak a fák és a virágok változásáról, de a természet körforgásáról és az elmúlásról is beszélgethetünk velük.A gesztenyegyűjtéshez hasonlóan örömteli és érdekes mulatság a lehullott levelek keresgélése és gyűjtögetése. Érdemes az őszi sétákra előre felkészülni. Megéri kiválasztani azt az utcát, teret, parkot, ahol igazi piros, sárga, barna leveleket találhatunk, nehogy kedveszegetten térjünk haza. Az összegyűjtött leveleket préselhetjük, nyomdázhatunk velük, mintára vághatjuk, majd temperával keverhetjük ki az ősz színeit.
Nem csak nyáron, ősszel is érdemes kimenni a piacra a gyerekekkel. Elképzelhető, hogy nem a szombat délelőtti csúcsidőt kell választanunk. Sok kisebb piac vár minket a hét egyéb napjain, persze elképzelhető, hogy ovi után szednünk kell a lábunkat, nehogy lemaradjunk. Hogy még nagyobb kedvük legyen hallgatni az új ismereteket, mindenhol találunk olyan ismerős vagy akár ismeretlen termelőt, nénit, aki örömmel megmutogatja a zöldségeket, gyümölcsöket és kóstolót is ad a piciknek. Bab, tök, körte, alma, sokféle szőlő, savanyúnak való zöld paradicsom és patisszon minden mennyiségben. Nagyon jó dolog gyermeki szemmel rácsodálkozni a zöldségek és gyümölcsök sokféleségére, csodáira. Hazatérve jöhet a diótörés, majd közösen készíthetjük elő az őszi süteményeket. Akár az őszi befőzésekbe is bevonhatjuk a gyerekeket.
Közeleg október 23. és halottak napja, nagyobbacska gyerekkel már érdemes ellátogatni a Fiumei úti nemzeti sírkertbe vagy a 301-es parcellába és mécsest gyújtani saját halottjaink sírján. Ne legyen tabutéma az elmúlás és az emlékezés. Beszéljünk velük arról, mi is lehet a halál után. Meséljük el nekik, mi mit gondoltunk erről gyermekkorunkban. Ha van olyan családi halottunk, akit gyermekünk is ismert, emlékezzünk rá most együtt, meséljünk róla. Legyen ez egy közös, meghitt, családi hagyomány, amit továbbvihet életébe.
És végül, ha eljönnek az esős napok, legyünk merész szülők. Ne csak a gyerekekre húzzuk fel a vízálló ruhát. Fel a pöttyös gumicsizmát és a színes esőkabátot és keljünk útra. Nincs jobb dolog, mint végigtócsázni az utcát, megismerni az összes pocsolyát és azután a védelem ellenére csuromvizes ruhát lehúzva, egy bögre kakaó és egy jó mesekönyv mellett megmelegedni a szobában.

John Emese
a Jövő Iskolája munkatársa

Egészségmegőrzés és egészségnevelés az óvodáskorúak életében
Happy Garden Daycare Angol – Magyar Sportóvoda munkatársának írása

Az egészségnevelés fő feladata a gyermekek egészségben való megtartása, szervezetük edzése,a stresszhatások feldolgozására való felkészítés. Mindez a mindennapos gondozó-nevelő-oktató munka elválaszthatatlan része, és folyamatos tennivalója.
Az egészségnevelő munkában a hangsúly tehát az egészséges magatartás kialakítására (fejlesztésre, edzésre, életmód alakításra), a betegségek megelőzésre irányul.

  • Egészségnevelés fő területei:
  • az élet és testi épség védelme
  • az egészség védelme, és fejlesztése, egészséggondozás
  • az egészséges táplálkozás biztosítása
  • elegendő mozgáslehetőség és játéklehetőség, rendszeres testedzés
  • a világ tevékeny megismerése
  • értelmi, érzelmi fejlesztés

Az egészségvédelem, mint általános nevelési elv, átfogja az óvodai nevelés minden mozzanatát. Nem lehet az óvodai életnek egyetlen pillanata sem, amelyben ne válnék kötelező erejűvé az óvoda- pedagógusok és az óvoda dolgozói számára az élet, a testi épség és az egészség megvédése.
Az egészség fogalmába nem csupán a betegség tüneteinek hiánya tartozik bele. Az egészséghez a teljes testi-lelki-szellemi jólét, a szociális biztonság is hozzátartozik. Az egészségnevelésben alapvető szerepe van a pedagógusnak és a szülőknek is egyaránt.
Az óvodában az egészségnevelés egyik legfontosabb része a személyi higiéné kérdése. Mint óvónő, kiemelten fontosnak tartom a gyermekeknél a testi tisztasággal szembeni igényesség kialakítását. Ezt az igényességet, feltételes reflexként kell kialakítanunk a gyermekben, hiszen bőrünk véd a fertőzésekkel szemben, és ki van téve a szennyeződéseknek, A kéz alapos megtisztítása az első legfontosabb higiénés előírás, amit a gyerekekkel el kell sajátíttatnunk már kicsi koruktól kezdve. Fontos, hogy erre az óvodában és otthon is nagyon odafigyeljünk, hiszen így elkerülhető, megelőzhető a betegség. Természetesen, a személyi higiénéhez tartozik a minden napi fürdés is, Érdemes a csípéseket, sebeket naponta megvizsgálni, valamint kullancs ellen is átvizsgálni az egész testet. Nagyon fontos az évszaknak megfelelő bőrápolás gyermekeknél is,(télen arckrém szárazság ellen,nyáron naptej az erős napsugárzás ellen)
A fogmosás fontos, hogy a napi rutin része legyen.
Az egészség megőrzéséhez elmaradhatatlan a megfelelő öltözködés is. Az öltözködés testünk hőszabályozásának mesterséges formája, valamint véd a szennyeződésektől és mechanikai hatásoktól is. Mindig rétegesen öltöztessük a gyereket. Bár nehéz eltalálni, sem a túlöltöztetés, sem az alulöltöztetés nem egészséges. Majdnem mindig ajánlott valamilyen fejfedőt adni a gyerekekre, nyáron napszúrás ellen, tavasszal és ősszel a szél ellen, télen a hideg ellen.
Az egészségmegőrzéséhez elengedhetetlen a higiénián kívül a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozás, alvás és mozgás. Mi, a Happy Garden Daycare Angol-Magyar Sportóvodában különösen odafigyelünk a gyermekek étkezésére. Tízóraira mindig kizárólag friss gyümölcsöt eszünk, házilag készítünk szörpöt, a kertben saját kis veteményeskertet gondozunk a gyerekekkel, melyből bio zöldségeket nyerünk. Az óvónők nálunk sokszor elmondják a gyermekeknek, hogy nagyon fontos a zöldség és gyümölcs bevitele a szervezetbe, és a saját “szintjükön” el is tudják mesélni, hogy miért fontosak: a sárgarépától “szép lesz a bőrünk”,ha sok narancsot, kivit eszünk “legyőzzük a betegséget”.
A megfelelő mennyiségű alvás nagyon fontos gyermek kiegyensúlyozott fejlődéséhez.
Ahogy a Happy Garden Daycare Angol-Magyar Sportóvoda nevében is benne van, kiemeltnek tartjuk a sport hozzájárulását a gyerekek testi-lelki-szellemi fejlődéséhez és az egészséges életvitel kialakításához.
 Ezért egyik fő célunk a mozgás megszerettetése már kisgyermekkortól kezdve.
 Óvodánkban változatos mozgásformákat építünk be a napirendbe. Minél korábban megismerkednek a gyermekek a különböző mozgásformákkal, annál nagyobb hatást érünk el a koordinációs képességük, erőnlétük, ritmusérzékük, kitartásuk fejlődése terén, s talán rejtett tehetségük is idejében napvilágra kerülhet!
Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen az óvodánk az erdő közepén, friss levegőn,csodálatos környezetben helyezkedik el, így alkalmunk nyílik a gyakori kirándulásra. Ezeket a túrákat nagyon élvezik a gyerekek, hiszen a kirándulás során sokat és szabadon mozoghatnak.
Megfigyelhetjük a természetet, sok mókust és sokféle madarat látunk. Mivel a kertben etetjük az erdő madarait, így a Madár Barát Óvoda címet is elnyertük, sokféle madarat felismernek már a gyerekek.
A görkorcsolya oktatást a hatalmas teraszunkon helyben tartjuk, a garázs előtti téren pedig biciklizni szoktunk, míg hátul a kertben a szokásos mászós játékokat, homokozást, hintázást, motorozást lehet élvezni. A néptánc foglalkozásokat bent az óvodában tartjuk. Az úszást, jégkorcsolyát, síelést és lovaglást pedig közeli külső helyszíneken szervezzük meg, évszaktól és időjárástól függően.
Jó tanács: figyeljünk oda gyermekünk egészségére és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt egészségük,egészségünk védelme érdekében!.

A személyre szóló figyelem megvalósulásának egyik garanciája a tutor-rendszer.
A Sashegy Családi Óvoda munkatársának írása

Talán minden kisgyermekes szülőpárnak ismerős az óvodaválasztás vagy iskolaválasztás felelősségének a terhe. Ahhoz, hogy jó döntést hozzunk, nagyon fontos mérlegre tennünk, hogy mi az, ami vezérel bennünket gyermekünk nevelésében. Mit jelent számunkra, szülők számára szeretettel, szeretve nevelni a gyermekünket? Divatos kívánalommá vált a képességek fejlesztése, ami valahol érthető is a társadalmi és gazdasági folyamatok tükrében. Ám ha időnk és vállalkozókedvünk engedi, elmélyedhetünk abban, mi fogja gyermekünket igazán kiegyensúlyozottá és boldoggá tenni. Ehhez nagyon jól kell ismernünk a gyermekünket és nem elég, ha csak mi ismerjük őt. El kell érnünk, hogy minden nevelő, pedagógus nagyon jól ismerje azt az egyedi és megismételhetetlen lényt, akinek a formálására vállalkozott, és akinek a nevelését a szülei rá bízták.
Szilárd meggyőződésünk, hogy a gyermek akaratának, jellembeli összetevőinek fejlesztése legalább olyan fontos, mint értelmi vagy fizikális képességeinek tökéletesítése. Mi ebben tudunk és kívánunk a szülők partnereivé válni, ebben tudjuk őket megerősíteni és olyan eszközt adni a kezükbe, amely segítségével a gyermeknevelés valóban egy nagyszerű kalanddá válik.
A tanuláshoz való viszonyt nagy mértékben befolyásolja az nevelési intézménybe vetett bizalom. A család és az óvoda kéz a kézben kell, hogy formálja a gyermeket. A tanulás, az ismeretszerzés örömforrássá válik a gyermek számára, főleg, ha a szülők és a pedagógusai ismerik a gyermek erősségeit és ezekre építve pozitívan ösztönzik őt.
Ha a szülők már eldöntötték, hogy milyen intézménybe adják gyermeküket, egy pillanatra megnyugszanak. Miután elkezdődik a beszoktatás, szinte azonnal számos kérdés merül fel bennük: Jó helye lesz itt a gyermekünknek? Mi történik vele egész nap? Hogy tudnánk még jobban megismerni az óvónőjét?
Amikor a gyermek már megszokta új környezetét és megtalálta a kis barátait, a szülők túlvannak az első zökkenőkön, újabb kérdések merülhetnek fel: Hogyan fejlődik gyermekünk? Ha az óvónőnek csak pár perce van a gyermek átadásnál, kivel beszélhetnénk meg a kérdéseinket? Van-e teendőnk az iskoláig?
A szülőkben felmerülő kételyekre, kérdésekre egy válasz a tutor-rendszer, mely a személyre szóló figyelem megvalósulásának garanciája. A szülők amellett, hogy megvitathatják a kérdéseiket, lehetőséget kapnak arra, hogy egyre jobb szülőkké váljanak.
Mit jelent pontosan ez a rendszer?
A nevelési és oktatási intézmény a szülők legnagyobb támasza kell, hogy legyen. Ha a család és az óvoda vagy iskola kiegyensúlyozott és összehangolt egységet képez, akkor minden esélyünk megvan, hogy megteremsük a jó gyermeknevelés alapjait.
A tutor egy olyan személy, aki együttműködik a szülőkkel, segíti őketabban, hogy a lehető legjobban neveljék gyermeküket, azaz legyenek hitelesek a gyermekeik szemében.
Az óvoda oldaláról felelős a családért és azért, hogy az intézményen belül minden gyermek megkapja ugyanazt a figyelmet.
Összegezve: a tutor-rendszer egy csapatmunkát takar, melynek feladata az intézmény és a család nevelési céljainak az összehangolása. A rendszer sikere a közöttük lévő bizalom és elkötelezettség függvénye, s ezért mindkét fél sokat tehet.
A fent említett nevelési célok középpontjában a jellemformálás áll. A jellemformálás alatt az emberi erények (őszinteség, bátorság, rend, engedelmesség, mások szeretete, kitartás, stb.) gyakorlását értjük, s ez szinte elképzelhetetlen az intézményi és az otthoni környezet elvárásainak az összehangolása, a szülőkkel való szoros együttműködés nélkül.
Ki a tutor?
A tutor pedagógiai végzettséggel rendelkező személy, aki nem a tanácsadói szerepet kívánja betölteni a család életében, hanem moderátorként, támogatóként vesz részt ezeken a beszélgetéseken.
A nevelés hatékonysága a szülő-pedagógus-gyermek elválaszthatatlan egységében rejlik, s ennek az egységnek az elősegítője a tutor, aki a legjobb baráti kapcsolatot igyekszik ápolni a szülőkkel és pedagógusokkal egyaránt.
Napi kapcsolatban van mind az óvónővel, mind a gyermekkel, ill. valamennyi  szakemberrel, akik segíthetik a gyermek fejlődését (pl. logopédus, pszichológus). A tutor a személyes és élő kapcsolatra helyezi a hangsúlyt, arra törekszik, hogy a szülők minden találkozóról valóban optimistán s általuk meghozott nevelési elhatározással térjenek haza.
Mit jelent a  tutor-rendszer a hétköznapokban?
A tutor 2-3 havonta szervez találkozót a szülőkkel, de kérés esetén, akár gyakrabban is konzultálhatnak. A beszélgetések általában 40-60 percesek, részben jelen van a pedagógus is, aki 15-20 percben beszámol a gyermek fejődéséről. Előtérbe kerülnek a szocializációs, jellembeli és egyéb készségfejlődési pontok. A beszélgetés felvetődő kérdései mentén egyéb témák is szóba kerülhetnek, mint pl. testvérkapcsolatok vagy a gyermek hitéletének fejlődése, iskolai előkészítés.
Minden gyermek számára személyre szóló nevelési és fejlesztési terv készül. Minden pedagógus a csoportmunka mellett és mentén egyéni figyelemmel fordul az egyes gyermekekhez.
Az egyéni figyelem a szülő bevonásával a tutor-rendszeren keresztül teljesedik ki, és ebből adódóan ez a rendszer nyújt egyben biztosítékot a megvalósulására.

Csengerné Tóbl Ottilia
2012.08.15.


Tényleg fontos már korán elkezdeni egy második nyelvet?

Kérdéseinkre az ELC (Angol Nyelvoktató Központ) oktatási programigazgatója, Susan Ballantyne válaszol, aki több mint 30 éves általános iskolai oktatási tapasztalattal rendelkezik, és a korai nyelvtanulás elméleteinek szakértője.
Manapság egyre többet hallunk a korai nyelvtanulás fontosságáról. Nem csoda, hiszen az elmúlt évek korai nyelvtanulást támogató elméletei sorra igazolják azt az álláspontot, mely szerint a már korai időszakban elkezdett nyelvtanulásnak mindenképpen előnyös hatásai vannak a gyermekek mind nyelvészeti, mind neurológia fejlődésére, ha a nyelvtanulás körülményei és feltételei is megfelelőek. A most következő interjúban annak jártunk utána, hogy milyen előnyökkel is jár egy második nyelv korai elsajátítása, valamint hogy szülőként mire kell figyelnünk; mik az eredményes nyelvtanulási folyamat körülményei és feltételei.
-Susan, köszönjük hogy elfogadtad a felkérést. Mint a korai nyelvtanulás mellett érvelő szakértő, miért tartod fontosnak, hogy a gyerekek már korán elkezdjenek tanulni egy második nyelvet?
-Először is azzal mindenki talán egyetért, hogy a nyelvtudás a mai világban egy kincs. Ám felnőttként biztosan megtapasztaltuk már,hogy nem is olyan egyszerű elsajátítani egy idegen nyelvet, és maga a folyamat, sokszor rengeteg erőfeszítést és kitartást igényel. De hogy van ez a gyerekeknél? Biztos hallották már azt a kifejezést, hogy „a gyerekek agya olyan,mint szivacs”. Nos, a kutatások szerint minden gyermek körülbelül hét éves koráig képes bármely nyelv tökéletes fonológiai elsajátítására. Ez után a kor után ez a képesség a felnőtté válás felé egyre hanyatlik. Ezen felül, egy idegen nyelv tanulása hozzájárul az anyanyelv rendszerének átláthatóbb megértéséhez, valamint az idősebb korban az olvasás-íráskészség fejlesztéséhez. Ennek tudatában talán érdemes átgondolnunk, mikor is kezdi gyermekünk egy második nyelv tanulását.
-Mit igazolnak a mai kutatások, mi a leghatékonyabb tanítási technika, mely elengedhetetlen eleme az eredményes nyelvtanulásnak?
-A kutatók egyetértenek abban, hogy az egyik legfontosabb tényező bármiféle tanulási-tanítási folyamatban a kapcsolat fontossága. Talán ez így túl egyszerűnek és általánosnak tűnhet, de a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogyha a pedagógus nem szán elég időt diákjai megismerésére és érzelmi és szociális szükségleteik megértésére, akkor nem lesz képes hatékonyan bevonni őket a tanulási folyamatba. Ezt a gondolatmenetet követve, nem véletlen, hogy a gyermekek egymástól tanulnak a leghatékonyabb módon, ezért a különböző csoportmunkák elengedhetetlen részei kell, hogy legyenek minden tanórának. Sajnos azonban a magyar iskolai rendszer a frontális, vagyis ’a tanár oktat a diák hallgat’ elvét követi, arra hivatkozva, hogy a csoport nagysága nem tesz lehetővé más munkaformát, mert a gyermekek fegyelmezhetetlenné válhatnak. Pedig a csoportmunka során lehetőség nyílik arra, hogy a gyermekek kis létszámú, képességük szerint beosztott csoportban, valamint motivált légkörben dolgozzanak egy feladaton.
-Óriási a választék. A nyelvoktató intézmények a legkülönfélébb módokon versenyeznek a figyelmünkért. Szülőként mire figyeljünk? Mik a legfontosabb feltételek, amik szerint döntsünk?
-Ha egy megfelelő nyelvoktatást folytató intézményt keresünk, a következőkre érdemes figyelnünk. Minden oktatás alappillére a tanár. A legmegfelelőbb, ha gyermekünkkel anyanyelvű, tanári végzettséggel rendelkező, tapasztalt tanár foglalkozik. Egy másik fontos tényező az oktatási program milyensége, és a csoport felépítése. Ha a programnak nincsenek konkrét célkitűzései, és a gyermekünk ’elveszik’ a csoportban a magas létszám miatt, valamint nem kap elegendő egyéni figyelmet, akkor bizony megkérdőjelezhető az oktatás hatékonysága.Reméljük tudtunk segíteni azoknak a szülőknek, akik eddig még nem voltak teljes mértékben meggyőződve arról, hogy milyen előnyökkel is jár egy második nyelv korai tanulása.
Az interjút az ELC munkatársa készítette.

Tüjelem, tüjelem
A Levendulamag Gyermekház vezetője, Bálint Orsolya cikke az óvodáskori integráció szerepéről és fontosságáról

Mióta gyerekem van, menthetetlenül szentimentális lettem, és bevallom, folyt a könny a szememből, mikor megláttam azt a fényképet, amin az én szőke kis angyalom térdel a bölcsődében, szemben a földön ülő Samuval, és adja föl rá a szemüveget. Samu egy Down-szindrómás kisfiú, súlyosan, halmozottan fogyatékos, aki mikor bekerült a csoportba se járni, se beszélni, se egyedül enni nem tudott. Az intézmény gyógytornásza sokat segített, Samu rengeteget fejlődött, egy sor dolgot már önállóan csinál, nagy biztonsággal mozog a gyerekek között, játszik, veszekszik, majdnem mint a többiek. Nekem  mégis az a véleményem, hogy bár Samu nagy családban él, a bölcsődei közösség az, ami ugrásszerű fejlődéséhez hozzájárult.
Samu bölcsődei életét az integrált nevelési rendszer teszi lehetővé, ami a most SNI-sként (sajátos nevelési igényű) emlegetett gyerekek integrációját intézményesíti.
A közoktatási törvény szerint sajátos nevelési igényű az a gyermek, aki
a)    testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos,
b)    pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar).
A mi gyerekkorunkban a fogyatékkal élőket elkülönítették, kisegítő iskolába járatták, amivel nemcsak a fejlődésben vetették vissza, hanem meg is bélyegezték őket.Ma sincs ez különösebben másként, a hétköznapi életben nem tudunk mit kezdeni azokkal, akik valamiben eltérnek az átlagostól, akár külsőségekben, akár viselkedésben, akár képességekben.
Egy pár évvel ezelőtt, amikor még nem foglalkoztatott ez a téma, a vonatról leszállva, egy legkevésbé sem akadálymentesített állomáson felajánlottam a segítségem egy vak férfinak. Elfogadta. Amikor a karomat nyújtottam, hirtelen megállt, „rám nézett”, és közölte: sosem vezetett még vakot, igaz? Igaz, mondtam. Ahogy kérdezte, annyira természetes volt az is, ahogy az én hiányosságomra rávilágított, mégsem szégyenített meg, és az is, ahogy a saját fogyatékosságát kezelte. Segített nekem, elmondta, hogyan kell egy vakot vezetni, mit csináljak, hogy csaksegítsek és ne úgy vezessem, mint egy magatehetetlent, hiszen nem az, hanem vak.
Két nagyon fontos tanulságot vontam le ebből. Az egyik az, hogy a legjobb szándék mellett is alkalmatlanok vagyunk a fogyatékosokkal való együttélésre. Nem ők alkalmatlanok rá, hanem mi. A másik az, hogy a fogyatékosnak nem tabu az ő fogyatékossága, bátran beszél róla, viccel vele, együtt él vele. Csak számunkra kellemetlen ez, azt gondoljuk, ha nem kerül szóba, ha nem látjuk meg, nem is létezik. Nem jó hozzáállás.
A legfontosabb dolog, amit tudnunk kell a bármilyen fogyatékkal együtt élő emberekről, hogy ők nem akarnak megkülönbözetett figyelmet, nem akarnak állandó segítséget, ők egy dolgot akarnak, olyan feltételeket az életben, a közlekedésben, az oktatásban, az ügyintézésben, a hétköznapokban, hogy önállóan tudják végezni a dolgukat. Önállóan, segítség nélkül, mint minden felnőtt ember.
Ez azonban csak akkor lesz természetes mindenki számára, ha túl azon, hogy komplex módon akadálymentesítjük az életet, azt is megtanuljuk, hogy a fogyatékkal élők nem ufók, hanem teljesen hétköznapi emberek, csak egy kicsit mások.
Ennek a folyamatnak az első lépcsőfoka a fogyatékkal élők, vagy SNI-sek szociális-oktatási rendszerbe történő integrálása. Az integrációnak csak előnye van, mégpedig kettős. Azok a gyerekek, akik eddig nem kerülhettek átlagos közösségbe, az integrált intézményekben olyan társak között tölthetik a gyerekkorukat, akiktől sokat tanulhatnak mozgásban, beszédben, viselkedésben. Azok a gyerekek pedig, akik olyan szerencsések, hogy teljesen átlagosak, már egész kicsi korukban találkoznak a fogyatékossággal, illetve a sajátos viselkedési és képességbeli formákkal, azok számukra teljesen természetessé válnak, és ez az alapja a kétoldalú társadalmi integrációnak.
Az integráció önmagában azonban nem elég. A felismert sajátos nevelési igény folyamatos törődést igényel, amivel elérhető, hogy nemcsak a tanulásban akadályozottak, de az autisták, illetve az értelmi fogyatékkal élők is megtanulhatnak olyan életviteli és viselkedési paneleket, amelyek nagyban megkönnyítik az életüket. Az integrált nevelés tehát fejlesztő tevékenységgel párosítva éri el a célját.
Az integráció másik legfontosabb és legneuralgikusabb pontja a szülő. Gyakorló szülőként nagyon sokszor eszembe jut, milyen lehet azzal szembesülni, hogy gyerekünk eltér az átlagtól, segítségre szorul. Ijesztő. Ami még ijesztőbb az az, amikor a szülő nem hajlandó szembenézni ezzel, homokba dugja a fejét, és egész egyszerűen nem veszi tudomásul, hogy valami „baj van” a gyerekkel. Ugyanahhoz tudok csak visszakanyarodni, amiről már korábban beszéltem, mindez azért van, mert ez a helyzet társadalmilag nem elfogadott, szégyellnivaló. Senki nem szereti, ha sajnálják. És itt be is zárul a kör. A nem elfogadó szülő nem engedi fejleszteni a gyermekét, nem látja be, hogy sajátos nevelést igényel. Amivel sajnos még hátrányosabb helyzetet teremt, elzárja a gyermekét a lehetőség elől, hogy olyan dolgokat tanuljon meg, amik megkönnyítenék későbbi gyermekkorát és felnőtt életét.
Az integráció és a fejlesztés tehát még mindig nem elég, szükség van olyan támogató tevékenységre, ami a szülőknek segít felismerni és elfogadni gyermekük másságát, hogy a felismeréssel a segítségükre legyenek. A nevelési és életviteli tanácsadás az egyik legfontosabb tényezője az integrált nevelésnek, hiszen a szülőnek is meg kell tanítani azokat a folyamatokat, amiken gyermeke megy keresztül az integráció során.
Az eddig elmondottak mellett azonban a legfontosabb dolog mind az integrációt lehetővé tevők, mind pedig az azt igénybe vevők részérők az, amit a kicsivel több mint három éves gyerekem ismételget (aki egyébként teljesen átlagos angyalbőrbe bújt ördögfióka), amikor ő másképp gondolja az élet folyását, mint ahogy azt az ő édesanyja elképzeli és rá akarja tukmálni, vagyis: „Édesanya, tüjelem, tüjelem.”

Múzeumpedagógia az óvodában

Személyes vonatkozás: a múzeumpedagógiával, mint az életre szóló élményt nyújtó pedagógia egy lehetséges válfajával, az 1990-es évek elején ismerkedtem meg Svédországban tett látogatásaim során saját gyermekem, később gyermekeim lelkesedésén keresztül. Tapasztalataim arra sarkalltak, hogy óvódapedagógusként, mélyebben vessem bele magam ebbe a témába. Így bármerre jártam, felkutattam az illető ország erre vonatkozó sajátosságait, tanulmányoztam a szakirodalmakat, s amikor erre alkalmam lett, beléptem az első magyarországi egyetemi képzésbe, amelyet az ELTE indított.
Munkahelyem, az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde vezetősége és munkatársaim lehetőséget adtak arra, hogy összegyűjtött gyakorlati példákat és elméleti tudásomat felhasználva, kidolgozzak egy múzeumpedagógiai nevelési tervet, melyet a 2004/2005-ös nevelési évtől kísérleti jeleggel kapcsoltunk hozzá, az akkori nevelési programunkhoz, új lehetőséget teremtve ezzel a gyermekeknek a cselekvő, tapasztalati úton történő tanuláshoz. Azóta a sors úgy hozta, hogy az intézmény vezetője lettem. A gyermekek, szülők igényeit és a helyi sajátosságokat is figyelembe véve    programunkat átdolgoztuk. Az új program szerves részévé vált a múzeumpedagógia, amely közösségünk felnőtt és gyermek tagjai körében egyaránt sikeres.
Mi is az a múzeumpedagógia? Az élménypedagógia maga. A manapság végre méltó helyére került és fontosságát elismert művészeti nevelés egyik lehetséges eszköze. Időutazás, amely a gyermekeket tapasztalati, cselekvő úton, a komplexitás elveit és életkori sajátosságait követve ismerteti meg a régmúlt idők történelmi vonatkozásaival, eszközözeivel, szokásaival, hagyományományaival, életformáival és nem utolsó sorban értékeivel.
A múzeumpedagógia segítségével a gyermekek úgy formálhatják saját ízlésvilágukat, esztétikai, tárgyi, viselkedési kulturájukat, identitásukat, hogy az számukra örök élményt nyújtó játék, de személyiségükre hosszú távon hat. A múzeumpedagógiai tevékenységek, játékok során a gyermekek észrevétlenül tanulják meg a múzeum falai között az elvárt és helyes viselkedési metodikákat, életkori kíváncsiságukra alapozva ismerkednek meg a művészetek különböző megnyilvánulási formáival, letűnt idők épületeivel és a bennük rejlő műkincsek széles tárházával.
S a végső cél, hogy a gyermek maga is műélvező és értő, művelt és széles látókörű felnőtté váljon.
A művészet az oldás maga. A tevékenységek során minden gyermek megtalálhatja önmaga kíválóságát és ez a sikerélmény bármely fejlődési területen kamatoztatható.
Általános, de fontos elvek a múzeumpedagógiában: a múzeumpedagógiai nevelési tervnek szervesen kell kapcsolódni az intézmény nevelési programjához, a gyermekek életkorához. Minden múzeumpedagógiai tevékenységhez hozzá kell illeszteni felkészítő és levezető szakaszt. Építeni kell a gyermekek előzetes tapasztalataira és a tevékenységek után meg kell adni a gyermekeknek azt a lehetőséget, hogy fogalmi szintre mélyítsék szerzett, tapasztalati tudásukat különböző maguk által kitalált szerepjátékokban vagy levezető, játékos tevékenységekben.
A múzeumi “foglalkozás” a gyermek számára spontán játéknak tűnő, a pedagógus számára céltudatos, szervezett és sok munkával járó tevékenység: eszközök, helyszín, széles körű ismeretek, indirekt irányítás.
A múzeumi játékot vezető felnőtteknek minden vonatkozásban felkészültnek kell lenniük. Életkori sajátosságok, pedagógiai rátermettség, széles, a múzeumok világában szerzett tárgyi és elméleti ismeretek tárháza. A gyermek spontán kíváncsisága ne állítson váratlan helyzetek elé egy pedagógust sem. Válaszolni tudni kell!!!
Mindig a komplexitás, cselekedtetés és játékosság elvét kell követni és annyit kínálni, amennyit a gyermek elbír. A “kevesebb a több” meghatározást kell alkalmazni.
Ahogy mi csináljuk: Nevelési programunk a néhagyomány éltetésén alapul. Az évkör mentén, jeles napok és hagyományos ünnepek egymás utánján haladva, projekteket fogalmazunk meg, melyeknek gyermekeink a főszereplői. Az ő kíváncsiságuk, fejlettségük és elszántságuk határozza meg egy, egy projekt időtartamát. Minden projektünkhöz kapcsolódik múzeumpedagógiai tevékenység.
Pl. Ősz: Mihály nap, a betakarítás ünnepe. Sok népi, dramatikus játékon, tevékenységen keresztül ismerkedünk időjárási jelenségekkel, összefügésekkel az ember és természet között, őszi gyümölcsökkel, termésekkel, a betakarítás jelentőségével, a szürettel. Közben: analizálunk, szintetizálunk, elvont fogalmakat tanulunk meg észrevétlenül. Mi magunk is szüretelünk, szőlőt préselünk, megtapasztaljuk a munkafázisokat, élvezzük a munkánk produktumát. Ismerkedünk régi eszközökkel, melyek a munkafolyamatok elngedhetetlen részei, pl. puttony, prés. A szüret folyamán szerzett tapasztalatokat a csoportok feldolgozzák minden fejlesztési területet átölelve. S itt lép be a múzeumpedagógia. Élményeinket kamatoztatva látogatjuk meg vagy a Skanzent, vagy a Néprajzi Múzeum állandó kiállításának egy részét. A rácsodálkozás öröme a pedagógiai eszköztár egy mindennél fontosabb alkotó eleme, mert sikerélményt nyújt. A múzeumban ennek lehetünk részesei. Felismerik a szüreti munka fázisait, munkaeszközeit, észreveszik az akkori és mostani világ különbözőségeit, egyezéseit. A gyermekek szóban fejezik ki gondolataikat, mellyel fejlődik szókincsük, kifejezőkészségük. Kulturáltan viselkednek. A múzeumi foglalkozás mindig közös játékos gondolkodással fejeződik be, a gyermekeknek ez által is “AHA” élményt nyújtva. Ebben az esetben az un. “Kakukktojás” kereséssel. Párnáinkon ülve fedezzük fel a nagy, mókás oda nem illő dolgokat a feladatlapunkon. A gyermekek felszabadultan nevetnek, okosan találják meg azokat a tárgyakat, melyek egyáltalán nem a szüretre jellemzők. Erről a tevékenységről mindent tudnak már és egy életre megjegyezték, pedig “csak” játék volt.
Végső gondolatok: a művészetek és az általuk kínált esztétikum iránti szeretetet és kíváncsiságot pici korban kell elültetni. Ha a gyermekek ideje korán megtapasztalják, hogy ezek a tevékenységek örömöt, sikerélményt, oldást nyújtanak van esélyünk arra, hogy egy széles ismeretekkel rendelkező, a művészetek iránt fogékony, művelt nemzedéket neveljünk. A múzeumpedagógia tehát, a nevelés egy hatékony eszköze, érték a kezünkben, így helye van az óvodákban.

Hajnal M. Hajnalka
Intézményvezető, közoktatási szakértő
Akadémiai Óvoda és Bölcsőde   

Educoaching – 1.
Szíve, lelke

Harmincnyolc éves volt. Elég hamar osztályfőnök lett, idén a harmadik osztályát búcsúztatta. A tanítás, a kamaszok fiatalították, segítettek megőrizni vagányságát. Ezt mindenki azonnal észrevette. Rövid, divatosra nyírt, festett haj, színes ruhák, feltűnő smink és mögötte ő. Tele dilemmával, kérdésekkel, fáradtsággal, elbizonytalanodással. Egy szerep, egy maszk mögött. Amit ő maga vállalt be, tizenöt év, mikor idejött tanítani.
Ma reggel a tükörbe nézett és csak a maszkot látta. Ahogyan rúzsozta magát, mintha egy festett kép utolsó kontúrjait húzta volna meg. Le akarta mondani a találkozást, de már nem volt ereje hozzá és késő is volt, nem tudta, talán már elindultam miatta. Az idő szabályait mindig pontosan betartotta, sőt szigorúan vette, amivel meglepte környezetét, tanítványait. Ez sokaknak nem fért össze az amúgy minden területen kinyilatkoztatott szabadságvágyával. Sietősre fogta, a találkozónkra frissen, vidáman érkezett.
A legcsöndesebb zugot választottuk, kávét rendeltünk és elkezdtünk beszélgetni. A mindennapokról, a mindennapok gondjairól, örömeiről. Célokról. Most az osztálya érettségije a nagy cél mondta. Kétkedve figyeltem. Azután a nyári tábor, aminek szervezésében, mint fiatal, örökmozgó, lelkes tanárra, rá mindig számítottak. Ja, addig még egy új bringát is be kell szereznem. Ez is jöhet a célok közé? – kérdezte. Azután rendbe kell tennünk a termet, tervezni a jövő évi szakköröket, amikért részben én vagyok a felelős. Merthogy több időm van, mint másoknak – mondta – a többségnek a családra és a gyerekekre kell a nyári szünet. Az én pasim szintén tanár, mi együtt tudjuk tölteni így is a nyarat – tette hozzá. És sorolta tovább célokként deklarált tennivalóit, feladatait, egészen addig, amíg félbe nem szakítottam.
Hol vagy te mindebben? Mik a saját céljaid? Miért jöttél hozzám? – kérdeztem.
Kiderült, hogy a legfőbb dilemmát számára az új osztály vállalása jelenti. Retteg attól, hogy újabb négy évbe vág bele. Négy évbe, ami szempillantás alatt elrohan az osztály megismerésétől, a konfliktusok éleződésén át, a lecsengésükig, az osztályszerelmektől, a szaktanári panaszoktól az érettségiig.
Furcsa a tanársors, az évkezdés évzárás közti hosszú, mégis gyorsan tovaillanó évektől a négy éves ciklusokig követik a gyerekek életét. Kicsit velük nőnek, kicsit velük halnak. Önmaguk helyett értük, velük. Egyszer olvastam egy idézetet az anyák sorsáról, hogy a szívük egy részét mintha kivették volna és egy más testben élne tovább és, hogy ez mennyire nehéz feladat. Ezt elmondtam neki. Kulcs volt. Az ő szívéhez és valós céljaihoz.
Az elszakadást, az idő múlását nagyon nehezen élte meg. A felnőtt gyerekekről az iskolai évek után sokkal kevesebbet tudott, persze a facebookon követte őket és néha meghívták egy osztálytalálkozóra, de nélküle nőttek fel. Az első osztályának lányai közül tavaly ketten férjhez mentek, tanítványainak sorra születtek a gyerekei.
Ő pedig még mindig itt volt. Az iskolában, kicsit kamaszként, az órákon tanárként, a tantestületben még mindig lelkesen, fiatalon – legalábbis mindenki így gondolta róla. Ezt várták tőle. És tartott attól, ha újabb négy évbe kezd, lemarad a saját családról, gyerekekről, a saját életéről. Hol vagyok én?  – tette fel a kérdést. Mindeközben félt is, osztály nélkül, „saját” tanítványok nélkül, szövetségesek, csapat nélkül, egyedül maradni.
Lassan összeállt a cél. Kerek, egész mondattá. Ez már nem csak egy feladat volt a többi közül. Ez már róla szólt, nem az osztályról, a szakkörökről, az iskoláról, bárki másról. Ebbe már érdemes volt belekezdenünk.
Messzire jutottunk az egy óra alatt. Hosszú utat jártunk be egymásra hangolódással, célfelállítással, nyitott kérdésekkel, tükrözéssel, eltúlzásokkal, meta tükörrel. Azután találkoztunk még három alkalommal. Most nézem a facebookot. Várom a híreket róla bizakodva, hogy az osztálykirándulás, a tábor és a nagy kihívás mellett felkerül valami arról is, ami benne történt. Ha nem, majd írok neki, mert az elszakadás, a „nem együtt élés” nekem is nehéz, még úgy is, akkor is, ha van saját család, gyerekek, még úgy is, hogy „csak” négy munkás órát töltöttünk együtt.

John Emese, tréner, coach

 

A Montessori pedagógia – alternatív, minőségi nevelés-oktatás,
mely színesíti az oktatási kínálatot

A Montessori pedagógia megteremtője, Maria Montessori, ő volt az első olasz orvosnő. Diplomája megszerzése után egy római klinikán dolgozott. Itt kezdett el érdeklődni a gyermekek képességeinek fejlesztése iránt. Erre speciális technikákat és eszközöket hozott létre. Ez volt a kezdő lépés módszere kidolgozásához, ami a későbbiekben, mint Montessori-módszer terjedt el az egész világon. Maria Montessori tanulmányait tovább folytatta a filozófia és a pszichológia területein, hogy még jobban megértse a gyermekek gondolkodását.

Maria Montessori első intézménye több mint 100 éve nyílt meg Casa dei Bambini néven Rómában. Három-négy éven belül terjedt el Nyugat-Európában és röviddel utána az Egyesült Államokban. Néhány évtized múltán valamennyi kontinensen meghonosodott. A diktatúrákban mindenütt üldözték és mindig szívesen fogadták azokban az országokban, ahol az emberi értékeket, a humanizmust, a demokráciát, a gyermek megbecsülését és a békére törekvést fontosnak tartották.

Montessori pedagógiai rendszere rövidebb visszaeső szakasz után a 80-as évek óta reneszánszát éli szerte a világon. Ez azzal magyarázható, hogy korunkban a tudományok gyors fejlődése miatt nem a tudás mennyiségére kell a nevelésnek törekednie, hanem a személyiség formálására, a képességek fejlesztésére, mert ez alapozza meg a konvertibilis tudást. A Montessori-módszer a mai napig sikeresen működik a világ legkülönbözőbb pontjain Távol-kelettől Amerikáig, köszönhetően annak, hogy míg az alapok szinte töretlenül fennmaradtak, mindig sikeresen tudott alkalmazkodni egy adott ország szokásaihoz és kultúrájához.

A Montessori pedagógia választ ad arra a kihívásra, hogy korunkban a tudományok gyors fejlődése miatt nem a tudás mennyiségére kell a nevelésnek törekednie, hanem személyiség formálásra, a képességek fejlesztésére, mert ez alapozza meg a konvertibilis tudást. A nevelés legfontosabb célja, hogy a gyermekek függetlenek és önállóak legyenek. Aki nem független az szabad sem lehet. A gyermek a legjobban fejlődik, ha ő maga tapasztalja meg és végzi el mindennapi feladatait. A Montessori intézményben nevelkedő gyerekek megtanulnak önálló döntéseket hozni, segítséget adni és elfogadni. Az idősebbek segítenek a fiatalabbaknak, a fiatalabbak pedig megtanulják ezt a segítséget elfogadni.

Maria Montessori pedagógiájának legjellemzőbb gondolata: „Segíts nekem, hogy magam csinálhassam!”
Montessori pedagógiai rendszere alkalmazható a nevelés minden szintjén: bölcsődében, általános és középiskolában és egyetemen is.

A Montessori módszer a gyermekek teljes személyiségének elfogadásán alapuló, a gyermekek természetes érdeklődésére és önálló kutatásaira építő, személyközpontú nevelő-oktató módszer, amelyhez speciális eszközrendszer segíti a fejlődést.

A Montessori intézményekben speciális taneszközöket, úgynevezett Montessori- eszközöket használnak. Ezek az eszközök a gyermekek számára játékok, melyek észrevétlenül fejlesztik készségeiket és képességeiket. Ezeknek az eszközöknek a fejlesztését maga Maria Montessori kezdte el. Minden eszköz tudományos alapossággal átgondolt és precíz munka végeredménye. Ezek az eszközök képezik a mai Montessori- eszközkészlet alapját. Természetesen napjainkban is találnak ki új eszközöket, melyek fejlesztésében hosszú évek pedagógiai és pszichológai munkája fekszik. Mielőtt egy fejlesztőeszközt az intézményekben használnak szigorúan tesztelik. Ezeket az eszközöket nem az óvónő használja szemléltető eszközként, hanem a gyermekek dolgoznak velük miközben újabb ismereteket sajátítanak el.

A csoportokban vegyes korú gyermekek alkotnak egy közösséget. Ez a szervezeti forma segíti a fiatalabbak és idősebbek közötti együttműködést, fejleszti a szociális képességeket.

A Montessori pedagógus minden gyerekkel külön foglalkozik, ismeri egyéniségüket és képességeiket, segít a saját tempójukban fejlődni. Ápolja tehetségüket, és érdeklődésének megfelelő információkkal látja el őket.

Strausz Eszter, Kovács Eszter,
Eszterlánc Magyar – Angol Montessori Óvoda

 

Hogyan válasszak óvodát? 

„Keresem minden gyermek titkát, és kérdezem,
hogyan segíthetnék abban, hogy
önmaga lehessen.”
(Janusz Korczak)

A magyarországi óvodák a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézményei, a családi nevelés kiegészítői, a gyerek 3. életévétől az iskolába lépésig. Funkciói: óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő funkció.

Az óvodai nevelés rendszerében megvalósuló feladatok biztosítják az óvodai nevelés céljának kiteljesedését. Az óvoda a másodlagos szocializációs színhely a gyermek számára. Az itt szerzett első élmények hosszútávon befolyásolhatják a gyermekek közösségi kapcsolatait és felnőttek iránti bizalmát, iskolai tanuláshoz viszonyát.

Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése, ezen belül:

  • az egészséges életmód alakítása,
  • az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása,
  • az értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása.

A gyermeknek joga van ahhoz, hogy megkapja a neki megfelelő gondoskodást és nevelést. Joga van arra, hogy olyan nyitott és rugalmas rendszerben fejlődhessen, mely igazodik egyéni szükségleteihez.

A 3-tól 6-7 éves korú gyerek a játékkal tapasztal, tanul, jut örömökhöz, sikerélményhez .  A játék a gyermek számára a legfőbb élményforrás,a személyiség fejlesztésének színtere, a tanulás és fejlesztés leghatékonyabb eszköze. A gyermek óvodában eltöltött idejének teljes egészét a játék tölti ki, minden cselekedetet akként éli meg.

A munka jellegű tevékenység is játék a gyermek számára, a munkavégzés öröm számára, és szükséglete is a gyermeknek. Kiemelten fontos tehát a való élet munkajellegű tevékenységeinek biztosítása.

Az önként vállalt feladatok, munkafolyamatok végzése során éli meg a gyermek a közösségért való tevékenykedés örömét is, ami a normák kialakulásához vezet.

A valódi tudás az, amit a gyermek maga fejt meg és cselekvésen keresztül sajátít el. Ennek érdekében fontos, hogy minél több tapasztalathoz jusson, élményeket élhessen át, és természetes kíváncsiságát kielégíthesse. Ezért a játékba integrált önkéntes és cselekvéses tanulás az óvodai tanulás legeredményesebb útja.

Az óvodában komplex nevelés folyik. A tanulás során nincsenek tantárgyak. Az óvodai programok nevelési területekre osztottak. Cél az aktivitás, kíváncsiság felkeltése és ébrentartása, a kreativitás előtérbe helyezése és a kompetenciaérzés fenntartása.

A pedagógus az ismeretet tapasztalati lehetőségek megteremtése által adja át, biztosítva a lehetőséget arra, hogy játékon, művészeteken, alkotómunkán, saját tevékenységén keresztül szerezhesse meg a gyermek azokat az élményeket, amelyek megnyitják és ébren tartják benne a vágyat a „még több” megismerésére, a tanulás örömének kielégítésére. Ebben az életkorban az igazi ismeret az, amit a gyermek önmaga szerez meg.

A gyermeki személyiség szabad kibontakozása az egyéni ütemeltolódásokkal és szükségletekkel összhangban, a mozgásos, manuális, intellektuális, művészeti területeken kialakított sokszínű, változatos tevékenységi rendszerben valósul meg. Az alapja mindennek az, hogy a gyermek érdeklődésére és cselekvésére épüljön az ismeretanyagot tartalmazó tevékenység.

Az  iskolában a fő tevékenységi forma a tanulás. Aki nem tanul meg, illetve nem tud játszani, később tanulási nehézségekkel is szembe kell néznie.

A jó óvoda  játszva készíti fel  a gyermeket az iskolai életre, cselekvésre sarkal és tapasztalatokra építve bővíti is azokat , figyelembe véve a gyermek életkori sajátosságait, érdeklődését. 

Mit is érdemes megnéznünk az óvodaválasztásnál annak érdekében, hogy gyermekünk személyiségfejlődésének legoptimálisabb közegét kiválasszuk?

1,  Pedagógiai programok és alapelvek

Alternatív óvodai programok a teljesség igénye nélkül:

  • Komplex Prevenciós óvodai Program
  • Óvodai nevelés játékkal, mesével
  • Lépésről lépésre program
  • JMK program
  • Waldorf-pedagógia
  • Freinet-pedagógia
  • Montessori-pedagógia
  • Kompetencia alapú program
  • Néphagyományőrző, programok

2, Gyermekkel foglalkozó pedagógusok személyisége

Az egészséges személyiségfejlődés egyik legfontosabb feltétele az óvónő és a gyerek közötti jó kapcsolat. A nevelő megkülönböztetett figyelemmel,gondoskodással vegye körül a gyereket.

Az óvónővel szemben támasztott szakmai követelmény a sokoldalú képzettség, általános műveltség, önképzés, pedagógiai és módszertani felkészültség, megújulni tudás, az újnak elfogadására való képesség, nagyfokú empátiakészség, emberismeret, hivatásérzet, gyermekszeretet

A jó óvónő pedagógiai képességei közé tartozik a pedagógiai megfigyelőképesség, pedagógiai képzelet (előre látja a gyermek reakcióit, háttérbe szorítja a gyermek negatív vonásait), pedagógiai tapintat, igényesség (önmagával szemben is), megosztott figyelem, szervezési képesség, általános tulajdonságok (személyes varázs, jellem, habitus, kommunikáció), szakmai felkészültség.

3, Óvodai légkör

Az óvodai nevelés az alapelvek megvalósítása érdekében gondoskodik: az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremtéséről; a testi, a szociális és az értelmi képességek egyéni és életkor-specifikus alakításáról; a gyermeki közösségben végezhető sokszínű – az életkornak és fejlettségnek megfelelő – tevékenységről, különös tekintettel a mással nem helyettesíthető játékra; e tevékenységeken keresztül az életkornak megfelelő műveltségtartalmak közvetítéséről; a kisgyermek egészséges fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges személyi, tárgyi környezetről.

4, Napirend a  helyes életritmus kialakítása : mozgás – játék – munka / gondozás – pihenés

5, Óvodai környezet

Az óvodai környezet feltételei jelentősen befolyásolják a gondozás színvonalát, hatékonyságát.

Ide tartozik az óvoda udvara, foglalkozók, berendezések – életkornak megfelelő játékeszközökkel, orvosi szoba,tornaterem. Minden fejlesztési területre legyenek eszközök.(értelmi, érzelmi, mozgásos érzékszervi).

Mire vágynak gyermekeink…..

  • Ne oldd meg helyettem a dolgokat!
  • Hagyd és segítsd, hogy én fedezhessem fel a világot.
  • Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te, hiába vágytál!
  • Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni nekem mindent!
  • Add nekem az idődet!
  • Kérdezz meg, mi történt velem!
  • Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!
  • Érdeklődj a felől, hogyan oldom meg a feladataimat!
  • Taníts Engem jóra és mondd el mi a rossz!
  • Vitassuk meg terveimet! Bátoríts választásaimban!
  • Dicsérj, ha megérdemlem!
  • Terelj jó útra, ha tévedtem!
  • Higgyj nekem, bízz bennem!
  • Irányításoddal jó utat fogok választani!
  • Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom másokhoz!
  • Szeress és hagyd, hogy szeresselek!
  • Bocsáss meg nekem!
  • Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre!
  • Engedd meg, hogy tetteimért, én vállaljam a felelősséget.
  • Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de soha ne tedd ezt mások előtt!
  • Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez!
  • Büntess meg, ha rosszat teszek!
  • Ismerd el, ha jót cselekszem!
  • Ne parancsolj nekem, kérj tőlem!
  • Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra.
  • Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd.
  • Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal!
  • Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni valamit!
  • Tiszteld bánatomat, fájdalmamat!
  • Ne mondd azt, ha bajommal hozzád fordulok: “nekem is”,”engem is”,”én is”! Hallgass meg!
  • Mondd sokszor, hogy szeretsz. Engem!
  • Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogsz, bármi történjen is.
  • Részed vagyok, valami különös dolog, a szerelem teremtett.
  • Megígérem, meg tanulok viselkedni.  Mondani fogom, hogy: “Bocsáss meg!” Kérlek szépen! “Sajnálom a történteket!” Szóval mindent, amit elképzeltél akkor, amikor beszélni tanítottál.
  • Mondani fogok mást is, például: hogy „Szeretlek”/ benneteket / téged/.
  • Mindenekelőtt taníts a szeretetre, hitre, és az ember tiszteletére!

Csak ennyit kérek. (Waldorf óvoda, Dunaújváros)

 

Nágel Anna
közoktatási szakértő
a Busy Bee Nemzetközi Óvoda vezetője

 

Educoaching – 1.
Szíve, lelke
Harmincnyolc éves volt. Elég hamar osztályfőnök lett, idén a harmadik osztályát búcsúztatta. A tanítás, a kamaszok fiatalították, segítettek megőrizni vagányságát. Ezt mindenki azonnal észrevette. Rövid, divatosra nyírt, festett haj, színes ruhák, feltűnő smink és mögötte ő. Tele dilemmával, kérdésekkel, fáradtsággal, elbizonytalanodással. Egy szerep, egy maszk mögött. Amit ő maga vállalt be, tizenöt év, mikor idejött tanítani.
Ma reggel a tükörbe nézett és csak a maszkot látta. Ahogyan rúzsozta magát, mintha egy festett kép utolsó kontúrjait húzta volna meg. Le akarta mondani a találkozást, de már nem volt ereje hozzá és késő is volt, nem tudta, talán már elindultam miatta. Az idő szabályait mindig pontosan betartotta, sőt szigorúan vette, amivel meglepte környezetét, tanítványait. Ez sokaknak nem fért össze az amúgy minden területen kinyilatkoztatott szabadságvágyával. Sietősre fogta, a találkozónkra frissen, vidáman érkezett.
A legcsöndesebb zugot választottuk, kávét rendeltünk és elkezdtünk beszélgetni. A mindennapokról, a mindennapok gondjairól, örömeiről. Célokról. Most az osztálya érettségije a nagy cél mondta. Kétkedve figyeltem. Azután a nyári tábor, aminek szervezésében, mint fiatal, örökmozgó, lelkes tanárra, rá mindig számítottak. Ja, addig még egy új bringát is be kell szereznem. Ez is jöhet a célok közé? – kérdezte. Azután rendbe kell tennünk a termet, tervezni a jövő évi szakköröket, amikért részben én vagyok a felelős. Merthogy több időm van, mint másoknak – mondta – a többségnek a családra és a gyerekekre kell a nyári szünet. Az én pasim szintén tanár, mi együtt tudjuk tölteni így is a nyarat – tette hozzá. És sorolta tovább célokként deklarált tennivalóit, feladatait, egészen addig, amíg félbe nem szakítottam.
Hol vagy te mindebben? Mik a saját céljaid? Miért jöttél hozzám? – kérdeztem.
Kiderült, hogy a legfőbb dilemmát számára az új osztály vállalása jelenti. Retteg attól, hogy újabb négy évbe vág bele. Négy évbe, ami szempillantás alatt elrohan az osztály megismerésétől, a konfliktusok éleződésén át, a lecsengésükig, az osztályszerelmektől, a szaktanári panaszoktól az érettségiig.
Furcsa a tanársors, az évkezdés évzárás közti hosszú, mégis gyorsan tovaillanó évektől a négy éves ciklusokig követik a gyerekek életét. Kicsit velük nőnek, kicsit velük halnak. Önmaguk helyett értük, velük. Egyszer olvastam egy idézetet az anyák sorsáról, hogy a szívük egy részét mintha kivették volna és egy más testben élne tovább és, hogy ez mennyire nehéz feladat. Ezt elmondtam neki. Kulcs volt. Az ő szívéhez és valós céljaihoz.
Az elszakadást, az idő múlását nagyon nehezen élte meg. A felnőtt gyerekekről az iskolai évek után sokkal kevesebbet tudott, persze a facebookon követte őket és néha meghívták egy osztálytalálkozóra, de nélküle nőttek fel. Az első osztályának lányai közül tavaly ketten férjhez mentek, tanítványainak sorra születtek a gyerekei.
Ő pedig még mindig itt volt. Az iskolában, kicsit kamaszként, az órákon tanárként, a tantestületben még mindig lelkesen, fiatalon – legalábbis mindenki így gondolta róla. Ezt várták tőle. És tartott attól, ha újabb négy évbe kezd, lemarad a saját családról, gyerekekről, a saját életéről. Hol vagyok én?  - tette fel a kérdést. Mindeközben félt is, osztály nélkül, „saját” tanítványok nélkül, szövetségesek, csapat nélkül, egyedül maradni.
Lassan összeállt a cél. Kerek, egész mondattá. Ez már nem csak egy feladat volt a többi közül. Ez már róla szólt, nem az osztályról, a szakkörökről, az iskoláról, bárki másról. Ebbe már érdemes volt belekezdenünk.
Messzire jutottunk az egy óra alatt. Hosszú utat jártunk be egymásra hangolódással, célfelállítással, nyitott kérdésekkel, tükrözéssel, eltúlzásokkal, meta tükörrel. Azután találkoztunk még három alkalommal. Most nézem a facebookot. Várom a híreket róla bizakodva, hogy az osztálykirándulás, a tábor és a nagy kihívás mellett felkerül valami arról is, ami benne történt. Ha nem, majd írok neki, mert az elszakadás, a „nem együtt élés” nekem is nehéz, még úgy is, akkor is, ha van saját család, gyerekek, még úgy is, hogy „csak” négy munkás órát töltöttünk együtt.

 

Az egészségnevelés fő feladata a gyermekek egészségben való megtartása, szervezetük edzése,a stresszhatások feldolgozására való felkészítés. Mindez a mindennapos gondozó-nevelő-oktató munka elválaszthatatlan része, és folyamatos tennivalója.
Az egészségnevelő munkában a hangsúly tehát az egészséges magatartás kialakítására (fejlesztésre, edzésre, életmód alakításra), a betegségek megelőzésre irányul.
Egészségnevelés fő területei:
az élet és testi épség védelme
az egészség védelme, és fejlesztése, egészséggondozás
az egészséges táplálkozás biztosítása
elegendő mozgáslehetőség és játéklehetőség, rendszeres testedzés
a világ tevékeny megismerése
értelmi, érzelmi fejlesztés
Az egészségvédelem, mint általános nevelési elv, átfogja az óvodai nevelés minden mozzanatát. Nem lehet az óvodai életnek egyetlen pillanata sem, amelyben ne válnék kötelező erejűvé az óvoda- pedagógusok és az óvoda dolgozói számára az élet, a testi épség és az egészség megvédése.
Az egészség fogalmába nem csupán a betegség tüneteinek hiánya tartozik bele. Az egészséghez a teljes testi-lelki-szellemi jólét, a szociális biztonság is
hozzátartozik. Az egészségnevelésben alapvető szerepe van a pedagógusnak és a szülőknek is egyaránt.
Az óvodában az egészségnevelés egyik legfontosabb része a személyi higiéné kérdése. Mint óvónő, kiemelten fontosnak tartom a gyermekeknél a testi tisztasággal szembeni igényesség kialakítását. Ezt az igényességet, feltételes reflexként kell kialakítanunk a gyermekben, hiszen bőrünk véd a fertőzésekkel szemben, és ki van téve a szennyeződéseknek, A kéz alapos megtisztítása az első legfontosabb higiénés előírás, amit a gyerekekkel el kell sajátíttatnunk már kicsi koruktól kezdve. Fontos, hogy erre az óvodában és otthon is nagyon odafigyeljünk, hiszen így elkerülhető, megelőzhető a betegség. Természetesen, a személyi higiénéhez tartozik a minden napi fürdés is, Érdemes a csípéseket, sebeket naponta megvizsgálni, valamint kullancs ellen is átvizsgálni az egész testet. Nagyon fontos az évszaknak megfelelő bőrápolás gyermekeknél is,(télen arckrém szárazság ellen,nyáron naptej az erős napsugárzás ellen)
A fogmosás fontos, hogy a napi rutin része legyen.
Az egészség megőrzéséhez elmaradhatatlan a megfelelő öltözködés is. Az öltözködés testünk hőszabályozásának mesterséges formája, valamint véd a szennyeződésektől és mechanikai hatásoktól is. Mindig rétegesen öltöztessük a gyereket. Bár nehéz eltalálni, sem a túlöltöztetés, sem az alulöltöztetés nem egészséges. Majdnem mindig ajánlott valamilyen fejfedőt adni a gyerekekre, nyáron napszúrás ellen, tavasszal és ősszel a szél ellen, télen a hideg ellen.
Az egészségmegőrzéséhez elengedhetetlen a higiénián kívül a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozás, alvás és mozgás. Mi, a Happy Garden Daycare Angol-Magyar Sportóvodában különösen odafigyelünk a gyermekek étkezésére. Tízóraira mindig kizárólag friss gyümölcsöt eszünk, házilag készítünk szörpöt, a kertben saját kis veteményeskertet gondozunk a gyerekekkel, melyből bio zöldségeket nyerünk. Az óvónők nálunk sokszor elmondják a gyermekeknek, hogy nagyon fontos a zöldség és gyümölcs bevitele a szervezetbe, és a saját “szintjükön” el is tudják mesélni, hogy miért fontosak: a sárgarépától “szép lesz a bőrünk”,ha sok narancsot, kivit eszünk “legyőzzük a betegséget”.
A megfelelő mennyiségű alvás nagyon fontos gyermek kiegyensúlyozott fejlődéséhez.
Ahogy a Happy Garden Daycare Angol-Magyar Sportóvoda nevében is benne van, kiemeltnek tartjuk a sport hozzájárulását a gyerekek testi-lelki-szellemi fejlődéséhez és az egészséges életvitel kialakításához.
 Ezért egyik fő célunk a mozgás megszerettetése már kisgyermekkortól kezdve.
 Óvodánkban változatos mozgásformákat építünk be a napirendbe. Minél korábban megismerkednek a gyermekek a különböző mozgásformákkal, annál nagyobb hatást érünk el a koordinációs képességük, erőnlétük, ritmusérzékük, kitartásuk fejlődése terén, s talán rejtett tehetségük is idejében napvilágra kerülhet!
Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen az óvodánk az erdő közepén, friss levegőn,csodálatos környezetben helyezkedik el, így alkalmunk nyílik a gyakori kirándulásra. Ezeket a túrákat nagyon élvezik a gyerekek, hiszen a kirándulás során sokat és szabadon mozoghatnak.
Megfigyelhetjük a természetet, sok mókust és sokféle madarat látunk. Mivel a kertben etetjük az erdő madarait, így a Madár Barát Óvoda címet is elnyertük, sokféle madarat felismernek már a gyerekek.
A görkorcsolya oktatást a hatalmas teraszunkon helyben tartjuk, a garázs előtti téren pedig biciklizni szoktunk, míg hátul a kertben a szokásos mászós játékokat, homokozást, hintázást, motorozást lehet élvezni. A néptánc foglalkozásokat bent az óvodában tartjuk. Az úszást, jégkorcsolyát, síelést és lovaglást pedig közeli külső helyszíneken szervezzük meg, évszaktól és időjárástól függően.
 Jó tanács: figyeljünk oda gyermekünk egészségére és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt egészségük,egészségünk védelme érdekében!.

levlap_1_lent.jpgCikk szerzője: Happy Garden Daycare Angol – Magyar Sportóvoda

© 2013 Jövő Iskolája

Scroll to top