Múzeumpedagógia az óvodában

Személyes vonatkozás: a múzeumpedagógiával, mint az életre szóló élményt nyújtó pedagógia egy lehetséges válfajával, az 1990-es évek elején ismerkedtem meg Svédországban tett látogatásaim során saját gyermekem, később gyermekeim lelkesedésén keresztül. Tapasztalataim arra sarkalltak, hogy óvódapedagógusként, mélyebben vessem bele magam ebbe a témába. Így bármerre jártam, felkutattam az illető ország erre vonatkozó sajátosságait, tanulmányoztam a szakirodalmakat, s amikor erre alkalmam lett, beléptem az első magyarországi egyetemi képzésbe, amelyet az ELTE indított.

Munkahelyem, az Akadémiai Óvoda és Bölcsőde vezetősége és munkatársaim lehetőséget adtak arra, hogy összegyűjtött gyakorlati példákat és elméleti tudásomat felhasználva, kidolgozzak egy múzeumpedagógiai nevelési tervet, melyet a 2004/2005-ös nevelési évtől kísérleti jeleggel kapcsoltunk hozzá, az akkori nevelési programunkhoz, új lehetőséget teremtve ezzel a gyermekeknek a cselekvő, tapasztalati úton történő tanuláshoz. Azóta a sors úgy hozta, hogy az intézmény vezetője lettem. A gyermekek, szülők igényeit és a helyi sajátosságokat is figyelembe véve programunkat átdolgoztuk. Az új program szerves részévé vált a múzeumpedagógia, amely közösségünk felnőtt és gyermek tagjai körében egyaránt sikeres.

Mi is az a múzeumpedagógia? Az élménypedagógia maga. A manapság végre méltó helyére került és fontosságát elismert művészeti nevelés egyik lehetséges eszköze. Időutazás, amely a gyermekeket tapasztalati, cselekvő úton, a komplexitás elveit és életkori sajátosságait követve ismerteti meg a régmúlt idők történelmi vonatkozásaival, eszközözeivel, szokásaival, hagyományományaival, életformáival és nem utolsó sorban értékeivel.

A múzeumpedagógia segítségével a gyermekek úgy formálhatják saját ízlésvilágukat, esztétikai, tárgyi, viselkedési kulturájukat, identitásukat, hogy az számukra örök élményt nyújtó játék, de személyiségükre hosszú távon hat. A múzeumpedagógiai tevékenységek, játékok során a gyermekek észrevétlenül tanulják meg a múzeum falai között az elvárt és helyes viselkedési metodikákat, életkori kíváncsiságukra alapozva ismerkednek meg a művészetek különböző megnyilvánulási formáival, letűnt idők épületeivel és a bennük rejlő műkincsek széles tárházával.

S a végső cél, hogy a gyermek maga is műélvező és értő, művelt és széles látókörű felnőtté váljon.

A művészet az oldás maga. A tevékenységek során minden gyermek megtalálhatja önmaga kíválóságát és ez a sikerélmény bármely fejlődési területen kamatoztatható.

Általános, de fontos elvek a múzeumpedagógiában: a múzeumpedagógiai nevelési tervnek szervesen kell kapcsolódni az intézmény nevelési programjához, a gyermekek életkorához. Minden múzeumpedagógiai tevékenységhez hozzá kell illeszteni felkészítő és levezető szakaszt. Építeni kell a gyermekek előzetes tapasztalataira és a tevékenységek után meg kell adni a gyermekeknek azt a lehetőséget, hogy fogalmi szintre mélyítsék szerzett, tapasztalati tudásukat különböző maguk által kitalált szerepjátékokban vagy levezető, játékos tevékenységekben.

A múzeumi “foglalkozás” a gyermek számára spontán játéknak tűnő, a pedagógus számára céltudatos, szervezett és sok munkával járó tevékenység: eszközök, helyszín, széles körű ismeretek, indirekt irányítás.

A múzeumi játékot vezető felnőtteknek minden vonatkozásban felkészültnek kell lenniük. Életkori sajátosságok, pedagógiai rátermettség, széles, a múzeumok világában szerzett tárgyi és elméleti ismeretek tárháza. A gyermek spontán kíváncsisága ne állítson váratlan helyzetek elé egy pedagógust sem. Válaszolni tudni kell!!!

Mindig a komplexitás, cselekedtetés és játékosság elvét kell követni és annyit kínálni, amennyit a gyermek elbír. A “kevesebb a több” meghatározást kell alkalmazni.

Ahogy mi csináljuk: Nevelési programunk a néhagyomány éltetésén alapul. Az évkör mentén, jeles napok és hagyományos ünnepek egymás utánján haladva, projekteket fogalmazunk meg, melyeknek gyermekeink a főszereplői. Az ő kíváncsiságuk, fejlettségük és elszántságuk határozza meg egy, egy projekt időtartamát. Minden projektünkhöz kapcsolódik múzeumpedagógiai tevékenység.

Pl. Ősz: Mihály nap, a betakarítás ünnepe. Sok népi, dramatikus játékon, tevékenységen keresztül ismerkedünk időjárási jelenségekkel, összefügésekkel az ember és természet között, őszi gyümölcsökkel, termésekkel, a betakarítás jelentőségével, a szürettel. Közben: analizálunk, szintetizálunk, elvont fogalmakat tanulunk meg észrevétlenül. Mi magunk is szüretelünk, szőlőt préselünk, megtapasztaljuk a munkafázisokat, élvezzük a munkánk produktumát. Ismerkedünk régi eszközökkel, melyek a munkafolyamatok elngedhetetlen részei, pl. puttony, prés. A szüret folyamán szerzett tapasztalatokat a csoportok feldolgozzák minden fejlesztési területet átölelve. S itt lép be a múzeumpedagógia. Élményeinket kamatoztatva látogatjuk meg vagy a Skanzent, vagy a Néprajzi Múzeum állandó kiállításának egy részét. A rácsodálkozás öröme a pedagógiai eszköztár egy mindennél fontosabb alkotó eleme, mert sikerélményt nyújt. A múzeumban ennek lehetünk részesei. Felismerik a szüreti munka fázisait, munkaeszközeit, észreveszik az akkori és mostani világ különbözőségeit, egyezéseit. A gyermekek szóban fejezik ki gondolataikat, mellyel fejlődik szókincsük, kifejezőkészségük. Kulturáltan viselkednek. A múzeumi foglalkozás mindig közös játékos gondolkodással fejeződik be, a gyermekeknek ez által is “AHA” élményt nyújtva. Ebben az esetben az un. “Kakukktojás” kereséssel. Párnáinkon ülve fedezzük fel a nagy, mókás oda nem illő dolgokat a feladatlapunkon. A gyermekek felszabadultan nevetnek, okosan találják meg azokat a tárgyakat, melyek egyáltalán nem a szüretre jellemzők. Erről a tevékenységről mindent tudnak már és egy életre megjegyezték, pedig “csak” játék volt.

Végső gondolatok: a művészetek és az általuk kínált esztétikum iránti szeretetet és kíváncsiságot pici korban kell elültetni. Ha a gyermekek ideje korán megtapasztalják, hogy ezek a tevékenységek örömöt, sikerélményt, oldást nyújtanak van esélyünk arra, hogy egy széles ismeretekkel rendelkező, a művészetek iránt fogékony, művelt nemzedéket neveljünk. A múzeumpedagógia tehát, a nevelés egy hatékony eszköze, érték a kezünkben, így helye van az óvodákban.

Hajnal M. Hajnalka

Intézményvezető, közoktatási szakértő

Akadémiai Óvoda és Bölcsőde

Leave a Comment

© 2013 Jövő Iskolája

Scroll to top