Márciusi ifjak

15

Talán másodikos koromban az olvasókönyvben volt egy március tizenötödikei visszaemlékezés. Jókai írta. Kívülről tudtuk. De nem a biflázás miatt, hanem mert szerettük ezt a részletet. Kedvencem Vasvári mozdulata volt, amit persze akkor nem értettem, de az elefántcsont fogantyú azóta is a fejemben volt. Így találtam rá az idézetre, mert a szöveg egyébként rég elveszett. Csak valamiféle dallama volt meg bennem, ami ilyenkor március tizenötödike táján felrémlik.
Amikor egy héttel ezelőtt elővettem a kokárdákat, ksifiamnak felcsillant a szeme, honnan szedtem ezeket a szuper jelvényeket?!
Lassan, napról napra kibontjuk a történetet. Azt mesélem el, miket csináltunk kiskoromban március 15-én. Hogy tavasszal milyen mélyről törnek fel a gondolataink. S közben reggelente az ébredező természetet vizsgálgatjuk a kertben.  Eldúdolunk néhány dalt, verset fiatalokról, forradalomról, katonákról.
Bár a mostani tavasz visszafordult, várat még magára, a visszaemlékezést elolvastam neki. Az elefántcsont-fogantyú lett neki is a kedvenc része.
Március 14-ikén este adtunk egymásnak találkozást az én szállásomon, melynek lakosztályán Petőfiékkel osztoztunk. Másnap reggel négyen jöttünk össze, a kitűzött találkozóhelyen: Petőfi, Vasvári, Bulyovszky és én; de többi társaink Degré, Bozzai, Vajda János, Sükey, Pálffy Albert, Emődy, Oroszhegyi, Dobsa a Pilvax-kávéházban vártak reánk, az úgynevezett „közvélemény asztalánál”.

Korán reggel volt: borús, esős idő.

Petőfi az elmúlt éjjel megírta költeményét: „Talpra magyar, hí a haza!”

Én pedig a pesti tizenkét pontját a fiatal Magyarországnak: „mit kíván a magyar nemzet?” a nép által megérthető magyarázattal alakítottam át. A tizenkét pont összeállítása Irinyi József műve volt, ki azt a Pesti Kör elé terjeszté.

A kérdés csak az volt március 15-ikének reggelén, hogy mi történjék e tizenkét pontos petícióval.
Apelláljunk a népre! Ez volt közös megegyezésünk.
Vasvári Pál kezében elefántcsont-fogantyús botjával oly hevesen hadonászott, hogy a pálcatőr kirepült a botjából s az én falam szögletében állt meg a hegyével.
„Jó ómen!”
Előre a vassal!
S ezzel a szóval kezdődött meg az örökké emlékezetes 1848-iki március 15-ike: a sajtószabadságnak, a népszabadságnak örökké emlékezetes napja.

http://mek.oszk.hu/00700/00793/html/jokai17.htm

Leave a Comment

© 2013 Jövő Iskolája

Scroll to top