Mama dolgozik

Kádár Annamária Mesepszichológia könyvét olvasva, már az első lapokon úgy éreztem, nekem, rólam szól az író. Szerencsés vagyok. Szerencsés a találkozásaimban, a véletlen történésekben, szerencsés vagyok a sikereimben és szerencsés a kudarcaimban. Hálát adok azért ami, vagy aki nem sikerült nekem az életben, mert aztán mindig egy jobb választás, egy tökéletesebb megoldás kerekedett ki.
Szerencsés vagyok a munkámban. Kisbabám születésekor folytathattam a munkám otthon. Nem kellett kihagyonom éveket, nem kellett kiesnem a napi rutinból, mert a családom, a körülményeim lehetővé tették ezt. S közben dolgozó anyává válhattam, aki megtanult rangsorolni, lemondani, éjszakázni, mert a kisbaba jóságosan nem tanított meg erre az első hónapokban.
Ha valamit igazán, teljes szívből csinálsz, az eltelíti teljes valódat. Színültig tölti az énedet, mint a víz. Ezzel fekszel, ezzel kelsz, a részeddé válik. És egyre többet bírsz. Egyre kevesebb ernyedtség, egyre több feszítettség.
Olyan mint a drog, a bűvkörébe von és nem ereszt.
Szerecsés vagyok, mert olyan a munkám, ahol a feszítés után magától jön az ellazulás. Hosszú mély belélegzés, és hosszú, lassú kieresztés.
A lassítás során sorra veszem magam körül a veszteségeket: A családi éléskamra mínuszban. Férj születésnapjára készülődés hátrányban. Gyerekszoba koszos, a többi helyiség is! Mosatlan edény és ruha halmokban, csekkek befizetetlenül, felszólításokkal. Barátnőkről kicsit lemaradva, anyámmal mi is van? Kilóban hárommal kevesebb, ráncban hárommal több. Gyerek kéthete köhög, férj dereka kikészült az utolsó napon.
És ők támogattak. Segítettek, mert nem szóltak, csak ritkán, hogy valami nincs. Megoldották együtt, bár velem szerették volna. Drukkoltak, mert tudták, hogy nekem fontos, bár nekik mindegy volt.
Csak a testük jelzi, hogy lassan  a tűréshatárhoz értek. Mert szeretik ám ők ha a Mama dolgozik, mert látszik a Mamán, hogy ez neki jó. Csak azt azért jobban szeretik, ha nem dolgozik olyan nagyon. Jobb, ha mindig van otthon enyhén sós vaj, friss pékárú és ropogós paradicsom. Jobb, ha valaki reggelente beveti az ágyat. Jobb, ha elvágólag sorakoznak a poharak, könyvek, ruhák a maguk helyén. És mégis csak jobb az, ha az ember a kádban olvassa el könyve utolsó fejezetét. Jobb, ha a Mama gondolataiban is itt van.
És van, hogy itt van.
A lassítás mindig egy felkészülés, egy nekiindulás egy következő feszítés felé. Mosolygok. Mert látom a hullámzó áramlatot magam előtt. És örömmel helyezkedem bele az elvárható állandó változásba. Ezt az örömöt látja a családom. És viseli ennek boldogságát és árnyoldalait is.

Niedermüller Anna
Jövő Iskolája

Leave a Comment

© 2013 Jövő Iskolája

Scroll to top