Épített múlt, épített jövő

Épített múlt, épített jövő

Szeretem járni az országot, érdekel a hazám, úgy ahogy van, lehetőségeivel és lehetetlenségeivel.
Diákként, a ’70-es évek elején jártam körbe Magyarországot, nem is akárkikkel. Akkoriban két tanítómesterem is akadt, sok társ mellett: a felejthetetlen szabad gondolkodó Liska Tibor és a fantasztikus haza- és világjáró Rockenbauer Pál. Ki emlékszik már a két fantasztikus alakra?
A ’80-as években, lelkes tanárként, diákjaimmal jártuk körbe – időnként szó szerint – az országot, és hát persze a politikába a 80-as évek végén bele sodródó “átmeneti” politikusként is volt módom szinte minden picit is számot tevő magyar településen megfordulni.
Sokat gondolkodtam, gondolkodom azon, hogy miben és hol okozta a legnagyobb kárt az un. szocializmusnak csúfolt diktatúra, főleg annak puhább, már általam is megtapasztalt kádári változata. Mondhatnám, hogy a fejekben végezte a legnagyobb rombolást, elvéve az önálló gondolkodás szükségességének igényét, a polgári lét elemi lehetőségeit. De az elmúlt 20-24 év azt bizonyítja számomra, hogy  lehetséges ezen a téren gyors változás. Állandó visszarendeződésekkel, vágyakozással, nosztalgiával gondolkodva a letűnt világ felé, de van mozgás, van előrelépés.
Ami marad, ami állandó az az épített környezet érdektelen, egyhangú silánysága és igénytelenség. Járja az ember a magyar falvakat és mindenhol ugyanazt látja: a 60-as évek legelején kigondolt borzalmas típus-tervek alapján épült kocka házakat, közöttük időnként egy még kevésbé képbe illő újgazdag rémséggel, palotának gondolt kacsalábon forgó giccs parádéval. Néhol – általában lakatlanul és lepusztultan – egy-egy csodálatos parasztház, a jobbik eset, ha a szinte senki által nem látogatott helyi tájháznak otthont adva. A tájházak emlékeztetnek a valahai épített környezet sokszínűségére, a falvak, régiók eltérő népművészeti motívumaira, eltérő anyaghasználatára. Azonban ma többnyire szürke, érdektelen világ a magyar falu színeiben, építészeti kultúrájában…
Ez ami itt maradt és ez az ami nagyon sokára tud csak megváltozni. (Ennél már csak az ízléstelen ház és kert ”tunningolások” szörnyűségesebbek: a gyárból, innen onnan beépített  romok és lomok újrafelhasználása, a barkácsország kreatívnak tűnő valójában dermesztően fantáziátlan és igénytelen hullámpala-kályhaezüst világa.)
Mit lehet mégis tenni a változás érdekében?! Mi a záloga annak, hogy új házaink szebbek, lakhatóbbak, vállalhatóbbak legyenek? Mint olyan sok helyen itt is az iskola lehet a megoldás! Tanítani, tanulni kell az épített környezetet, a szépséget az iskolákban és lehetőleg minél korábban. Nem építészetet és nem szerkezettant, hanem a szép és igényes környezetet, a praktikus és szerethető lakáskultúrát. Be kell mutatni a jó példákat a lapp falvaktól a portugál halászfalvakig. Kezdjük a változást a színekkel, a belső lakáskultúrával. Lehetne például  egy általános iskola. 8. osztályának féléves feladata a falu házai színének újrafogalmazása, lehetne számítógépes terveket készíteni, értelmes, kézzel is fogható hasznot hozva, használni az iskolában már jelen levő pc-t, interaktiv táblát. A falu támogathatná az így elkészült és közszemlére helyezett új színvilág megvalósulását, de legalább azt vállalhatnák a lakók, hogy ha festik házaikat, akkor a gyerekek által tervezett színekben teszik. Kell ehhez persze tanulni pl. színdinamikát, látványtervezést, de hát akár értelmes, hasznos dolgok is bele férhetnének a tananyagba néha. Tervezhetnének a gyerekek szobát maguknak a virtuális térben és évente lehetne kiállítás a diákok munkáiból. Természetesen lehetne ugyanígy kerteket, udvarokat, közösségi tereket (játszótér, főtér) is tervezni.
Ízlésformálás alapfokon, no erre lenne szükség. Ettől persze a vállalhatatlan épített örökség persze sajnos maradna, de talán az új, vagy felújított épületek már magukon viselnék egy új nemzedék új típusú gondolkodását arról a környezetről, amelyet nem csak magunknak, hanem unokáinknak is építünk… és amiben igényesebb esztétikai elvárásokat fogalmaznak meg a benne élők.

Horn Gábor
egykori tanár

 

Leave a Comment

© 2013 Jövő Iskolája

Scroll to top